Calit egy menhelyről kaptam Missouriban amikor két hónapos volt. Elég kicsi volt hogy az ölemben aludjon el és elég hangos hogy megtöltsön minden szobát amiben volt. Tizennégy évig neveltem.
Amikor meghalt, nem tudtam mit kezdjek mindezzel. A gyász, igen, de a konkrét dolgok is. Ahogy az ajtónál várt. Az utazások. A hétköznapi napok amik már nem éreztek hétköznapinak amikor elmentek.
Szóval írtam róla. Nem másnak. Csak hogy kitegyem és megnézzem. És valahol abban a folyamatban, valami meglazult.
Onnan jöttek a napló oldalak. Minden Orvelle könyv tartalmazza őket mert tudom firsthand hogy azokról az emberekről és állatokról írni akiket szeret, még ha tökéletlenül is, még ha csak magának is, az hogyan kezdi el hordozni azt ahelyett hogy csak érezné.
Azért építettem az Orvelle-t mert tovább gondoltam azokra az emberekre akik soha nem kapták meg a könyvet. Azokra akiknek történeteit elmondták egy szertartáson vagy vacsoraasztalnál, és aztán lassan elfelejtették.
Az még mindig ami minden könyv.
Alapító, Orvelle Editions